Milyen érzés túl lenni a bemutatón?
Szerencsére már hozzászoktam az ilyen szituációkhoz. Nyilván mindig van olyan, hogy “úr isten, nehogy valaki elessen” vagy “hogy fognak itt végigcsúszni”. Inkább ilyen stressz van bennem, ezt kell valahogy túlélni. Az mindig megnyugvás, amikor minden modell visszajött. (nevet)
A sikert annyira nem érzékelem, nyilván azt hallom, hogy tapsolnak, fel tudom mérni, hogy hányan vannak, de inkább arra figyelek, hogy én se essek el. Viszont utána nagyon jó olvasni, hallani vagy beszélgetni az emberekkel, ha tetszett nekik.
Sokan érdeklődnek a cipők iránt?
Szerencsére már most is nagyon sok megkeresés van, ugyan ezeknek még nem tudunk eleget tenni, de dolgozunk rajta. Meglepően pozitív, hogy ilyen igény van már a magyar designer cipőkre is. Mert ugye ruhákban, táskákban meg különböző kiegészítőkben ez már elég jól felépült, a cipők terén most kezdenek előbukkanni azok a tehetséges tervezők, akikhez már mernek nyúlni. Ennek köszönhető az is, hogy hozzám is sokan jönnek.
Veszprémi Gabriella és a Layers kollekciót viselő modellek a Várkert bazár épületében
Hogy készült a kollekció, honnan jött az ötlet?
Ez volt a diplomamunkám, és igazából egy technológia oldal volt az első inspirációs forrás. Én ugye régebb óta dolgozom tervezőként, mindig felhalmozódtak az alapanyagaim, amiket nem szeretek kidobni, mert amúgy semmi bajuk. Számomra ez egy tervezői probléma volt, ebből az irányból kezdtem el kísérletezni. Ez egy egy éves folyamat volt, hogy hogy lehet ezeket visszaépíteni, újra felhasználni. De azt szerettem volna, hogy ne legyen az “újrahasznosított” negatív fennhangja. Az angolban van recycling, a downcycling és az upcycling, nálunk viszont csak az újrahasznosított. Ez volt a kiinduló pont, de azt szerettem volna, hogy mikor megszületnek a termékek, ne az az érzet jöjjön be, hogy “hát igen, újrahasznosított valamilyen anyagot.” Ez inkább csak a problémára egy megoldás.
Én magát a fenntarthatóságot tartom nagyon fontosnak, mivel bolygónk csak egy van, és mi egyre többen vagyunk. Ez szerintem ugyanolyan probléma egy tervezési folyamatban, aminek elő kell bukkannia, mint például az, hogy ha egy székre leülsz, az megtartson, és ne ess le róla. Olyan probléma, amire tervezőként figyelni kell, hogy ne egy negatív irányba menjen el. Itthon most még abban a szakaszban vagyunk, amikor azt nagyon kiemeljük, hogy fenntartható. De amúgy meg csak próbálkozunk mi, tervezők, hogy hogyan lehet ezen belül megtalálni a saját kis utunkat.
Ez először nekem sem volt tudatos, inkább csak gazdasági szempontból, hogy ne termeljek fölöslegesen hulladékot, ne kelljen kidobni az anyagot, amit megvettem. Ez nyilván egy hosszú folyamat volt, aminek kisebb lépcsői voltak, így jutottam el odáig, hogy fenntarthatóság már a tervezés elejétől megjelenjen.
Nyilván nagy hatással vannak rám sokan. Látvány és technológia szempontjából nagyon fontos volt az, hogy egy olyan dolgot képviseljek, hogy hogyha valaki meglátja a terméket, rögtön tudja, hogy az az enyém. Az majd egy hosszabb folyamat lesz, hogy az egyre nagyobb közeghez jusson el, de az első, hogy tudják, ilyet még nem láttak sehol, és tényleg hozzám köthető.
Akiknek tervezőként a kommunikációjukat kiemelném, az a Je Suis Belle. Velük dolgoztam is együtt, a tavalyi Mercedes Benzen (a 2017-es tavaszi/nyári Fashion Weeken - szerk.) felkértek, hogy együtt mutassuk be a kollekcióinkat. De régebben táskákat is csináltam nekik. Nagyon szimpatikus a frissességük és az, ahogy a nőkhöz viszonyulnak, ahogy múzsaként tekintenek rájuk. Igazából ez a tervezői hozzáállás az, amit szeretnék én is magaménak mondani és amire próbálok törekedni.
Akkor kinek terveznél? Vagy úgy kérdezem, milyen az ideális vásárló?
Inkább az a mentalitás lenne jó, hogy nincsen ideális vásárló, vagy pont hogy mindenki ideális vásárló. Ezt a kollekciót szeretném úgy folytatni, és az egész márkát úgy felépíteni, hogy a kollekció variálható legyen, akár színekben, akár formákban. Tehát van egy fő irány, amit én, mint tervező megszabok, de nagyon fontosnak tartom a kommunikációt a vásárlóimmal, hogy ha ez egyedi, és én arra törekszem hogy egyedi legyen, hogy ők is beleszólhassanak. Mondjuk hogy hideg színekből legyen, vagy melegekből, vagy monokróm.
Eddig is fontosnak tartottam, hogy a kommunikáció meglegyen. Az, hogy a vásárlók hogyan viszonyulnak a tárgyaimhoz, ahogy ők hordják a tárgyaimat, nyilván engem is befolyásol a következő kollekciónál. Ez eddig is működött, de egy két éve ezt tudatosabban csinálom, és ezt a kollekciót már úgy is építettem föl, hogy ezt figyelembe vettem. Ha minden jól megy, a jövő évi, tavasz nyári kollekció már megvásárolható lesz, és ott majd tudatosan beépítem ezt.
Olaszországban is tanultál. Milyen hatással volt ez rád és a termékekre?
Az volt az utolsó félévem a diplomamunka előtt, úgy mentem ki, hogy “a diplomamunkaként valami olyat kell csinálnom, ami szenzációs, és hogy én olyat tudok ?”. Az ott töltött fél évem, és az ottani temperamentum, ahogy ők a designhoz viszonyulnak, és a mindennapjaikat élik, viszont annyira megnyugtató volt! Ott voltam a design héten, ami egy sokk volt. Láttam, hogy náluk ez egy olyan iparág, ami működik és nagyon fontos. Itthon még nem, de amúgy működőképes és igenis lehet olyat csinálni, amit még senki nem csinált. Ez nagyon erős inspirációs forrás volt, és egy megnyugtató tudat, hogy ha valamit csinálok, az tud jó helyre kerülni.
Hol látod magad öt év múlva?
A csúcson! (nevet) Mostanában sokat gondolkoztam ezen. Nem tudom elhelyezni magam, hogy most jó korban vagyok-e vagy nem, ez állandó kérdés szerintem minden nőnél. Ennyi idősen jó, hogy itt tartok? Én szeretném először itthon kialakítani a biztos és fix bázist, mert nyilván innét indulok, ide kötnek a szálak. De szeretném, hogy egy ilyen európai brandé nőjem ki magam - stabil alapjai legyenek, de mindenki tudjon rólam.
Rövid távon az a cél, hogy egy 5-6 darabos alapkollekciót a jövő nyárra kihozzunk, ami csak egy irány, amit mi elképzelünk, és tudjuk változtatni. Szeretnénk szabadságot hagyni, de ennek vannak keretei. Ezt idén ősszel mutatjuk be, és akkortól lehet majd rendelni is.
Mi alig várjuk, hogy tényleg megvásárolhatóak legyenek Gabi termékei! És ti? Mit gondoltok az újrahasznosítás divatba való integrálásáról? Írjátok meg nekünk Facebookon, és persze olvassátok el a budapesti divathétről írt riportsorozatunk részeit ITT, ITT és ITT.
Credit:
Témavezető: Bráda Judit
Konzulens: Ádám Krisztián
Kivitelező : Cango&Rinaldi
Lookbook : Lakos Máté
Kampány fotok : Ajkai Dávid
Smink : Koma Zsófia
Haj : Gyuris Naomi
Modell : Luca / Icon
Ruha : Je Suis Belle
BCEFW fotók : Albert Anna
